Az új blogunk címe, ahol ezentúl olvashattok rólunk:
2009.11.13-án, ezen a szerencsés pénteken megszületett kislányunk, Hanga! Gyönyörű pufi baba, 3980grammal és 52 cm-rel jött a világra, még ki sem szedték már felsírt. :-)
Egyelőre igencsak elfoglaltak vagyunk, a blog is költözik új helyre, amint tudok jelentkezek.
Ime a kisasszony:
A hetünk viszonylag jól telt, bár már eléggé kímélem magam, ami Barninak kevésbé tetszik, hiszen nincs aki futkározzon, ugráljon vele. Azért igyekszem, s jelentem hős (vagy bolond) vagyok, mert pár napja, amikor nagyon szépen sütött a nap, elmentünk egy hatalmasat sétálni. 2 órán át gyalogoltunk, persze azért meg-megálltunk nézelődni, de azért ebédre mindketten jól kipurcantunk.
Tegnap még vendégeket is fogadtunk, egy barátnőmet, aki szintén várandós és van egy másfél éves kislánya. Nevettünk is, hogy vak vezet világtalant szituációba kerültünk, ugyanis neki extrán kimélnie kell magát, nem is emelhet.
A kórházi cuccomat nagyjából összepakoltam, Hangának kivasaltam a pelusait, még a bodyk hátravannak, azt elvileg mára terveztem, aztán az ő kórházi dolgait is becsomagolom, hétvégén pedig egy kis takarítást gondoltam anyukám segítségével.
Az elgondolás egyébként szép, csak az a baj, hogy napról napra egyre többet keményedik a méhem. A mai délután szinte 10 percenként, és azt hiszem, ez már nem túl bíztató. Délelőtt el kellett mennem a kórházba a szokásos vizsgálatokra (méhszáj teljesen zárt volt, uh rendben, nst rendben), gondolom nem tett jót a bkv-zás és a sok várakozás sem. Majd természetesen utána a Barnival való egész délutános játék. Szeretném, ha Hanga még legalább 1 hétig bent maradna, bár az is lehet, semmit nem jelentenek ezek a keményedések. Nem tudom, ugyanis Barnabással való várandósságom során 1 (azaz egy!) keményedésem volt a 39. hétig (annak ellenére, hogy nem szedtem magnézium tablettát), amikor is elvégezték a császárt.
A doki egyébként az ultrahang alapján jelenleg 2700 grammra becsülte Hangát.
Barnabással próbálok nagyon sokat foglalkozni, de azért érezhető, hogy kicsit ő is zaklatottabb, főleg éjszaka keres sokszor, így most gyakorlatilag az éjszaka második felétől vele alszom.
Végül egy nem túl jó kép máról, kora reggelről. Még megpróbálunk szülés előtt csinálni egy előnyösebbet. :-)
Ma nézegettük Barnival az esküvői képeinket. Rám azt mondta, hogy királylány vagyok :-) Minden képről el kellett magyarázni, mi is történik. A következő kép került sorra (lásd lent). Attila viccesen mondta Barninak, hogy itt Apa sokat ivott, így Anya nem akarja beengedni a kertbe, ezért a kerítésen kell átmásznia. Ezen jót nevettünk, nem gondoltuk, hogy Barnabást különösképpen megfogja a magyarázat.
Egy fél óra múlva újra megnézegette a képeket, mindegyikhez megjegyzést fűzött, amikor ehhez a képhez ért, boldogan mondta:
"Itt Apa sokat ivott!"
Azt hiszem, jobban meg kell gondolnunk, miket is mondunk a gyereknek. :-)
Régóta halogatom ezt a bejegyzést, azért is nem jelentkeztünk.
Mivel elsősorban nem rólam szól a blog, ezért nem is írtam eddig, hogy ilyen-olyan okok miatt veszélyeztett terhes vagyok, elég sokat kell orvoshoz járnom (értsd minden héten), a babát is rengetegszer vizsgálják. Ez már Barnabásnál is fent állt, de rengeteg odafigyeléssel jó eséllyel ki lehet szürni a komplikációkat, az ő esetében semmit nem találtak az orvosok, hiába kutakodtak, s ez szerencsére az eddigi vizsgálatok alapján Hangánál is így van. Szépen növekszik, most már korának teljesen megfelelő méretű, az e heti ultrahangon már semmibe nem tudott belekötni az orvos. :-) Betöltött 35. héten járunk.
A rossz hír viszont az, hogy mindezek ellenére sajnos a 36 és feledik héten befektetnek a kórházba elővigyázatosságból, s úgy néz ki, a hogy a 38. héten programozott császár. Egy darabig reménykedtem, hogy talán természetes úton szülhetem meg Hangát, de sajnos nem. Illetve természetesen az a fontos, hogy a szülésnél minden rendben legyen, s mindkettőnknek a lehető legjobb utat válasszuk, s úgy tűnik, ez lesz az.
Visszatérve a befektetésre, azt hiszem, a kisgyerekes anyukáknak nem kell magyaráznom, mit érzek, hogy Barnabást, a szüléssel együtt bent töltött idővel számolva, 2 hétre magára kell hagynom. Iszonyatos, s ez most rányomja kissé a mindennapjaimra a bélyegét, hiába küzdök ellene. Első héten egyébként anyukám, második héten anyósom fog vigyázni rá idehaza, tehát délután/este ugyanúgy Attila is itthon lesz, mint máskor. Hiába tudom, hogy jó kezekben lesz, azért izgulok. Természetesen minden rossz az eszembe jut, kezdve attól, hogy nehogy beteg legyen...stb, stb, de ezeket a gondolatokat próbálom elűzni, s az ellenkezőjét mondogatni, hátha tényleg a gondolatoknak is lehet pozitív befolyásoló erejük is. Amikor csak lehet, behozzák majd hozzám a kórházba Barnit, ilyenkor majd kap apró kis ajándékokat, amik talán a köztes időben rám emlékeztetik majd. Lehet csinálok egy kis "naptárat" is kartonból, amire minden naphoz rajzolok valami aranyosat, s amiből minden nap le kell vágni 1-1 ilyen ábrát, s akkor fogy el, amikor hazajövök. (Szívesen fogadok még ötleteket egyébként, ami megkönnyebítheti Barni számára az időszakot).
Attól is félek, ő hogy fogadja ezt az egészet, hiszen 24 óránál tovább még soha nem voltunk távol egymástól. az első pár nap nem is lenne vészes, azt tudom, de ez a 2 hét nagyon sok. Félek az éjszakáktól is, hiszen olyankor eddig mindig én mentem be megnyugtatni, ha kellett, s ilyenkor ha véletlenül Attila megy, sírva követel engem. Próbáljuk felkészíteni őt különböző aranyos hasonló témájú mesékkel, de ezt sem gondolom, hogy túlzásba kéne vinni, nehogy aztán az okozzon nála stresszt, hogy túlbonyolítom a dolgokat. Egyébként sajnos úgy tűnik, maximálisan megérzi a feszültségemet, mert a napokban többször is volt rémálma, amiből csillapíthatatlanul zokogva kelt, s ma reggel kelve sem fogadta el az apukáját, teljesen belelovalta magát a sírásba, hogy én kellek neki. Tehát azért nem minden előjel biztató, de reméljük valahogy megoldódik. Tudom, a kórházból távozhatok saját felelősségre, (ezt meg is teszem, ha bármi baj van itthon), viszont sajna az orvos is mondhatja, hogy ő meg így nem vállal el, aminek ugye érthetően nem igazán kéne bekövetkeznie. Mindenkit kérek, hogy nagyon drukkoljatok nekünk!
Sajnos még mindig nem sikerült kigyógyulni. Legalábbis nekem. A fiúk szerencsére már nagyjából jól vannak, Barninak még néha porszívózni kell az orrát, de szerintem ez is ma volt utoljára.
Jó volt, hogy a héten Attila is itthon volt betegszabin, rengeteget játszottak Barnabással, aki rettentesen élvezte, hogy végre lehet bírkózni, rohangálni, hiszen velem ezeket már napközben nem tudja véghezvinni. Na jó, a rohangálás még megy. :-)
A héten egyébként alig voltunk kint, rettenetesen fúj a szél, s hideg van, inkább szobafogságot tartunk. Elég nehéz így Barnival, a mozgásigényét nehéz kielégíteni.
Múlt hét hétfőn kezdődött Barnabásnál egy kis orrfolyás, sokat voltunk napon, úgy gondoltam, könnyen megússzuk, szépen javult, kedden gyakorlatilag már alig volt problémája. Szerdára viszont nekem iszonyatosan elkezdett fájni a torkom, bedugult az orrom, nem ragozom, elég rossz érzés, főleg, hogy még mindig tart. Sajnos azóta Barni állapota is visszaesett kicsit, bár szerencsére neki közel sem olyan vészes, mint nekem. Ma reggelre Attila is kidölt, mi Barnival pedig köhögni kezdtünk. Nála ez ki is merült reggeli pár köhögésben, nekem még tart. Természetesen nyomjuk magunkba a homeopátiás készítményeket több-kevesebb eredménnyel. Igazából az a baj, hogy nem tudom kifeküdni a dolgot, hiszen napközben ugyanúgy kell Barnabással foglalkoznom, akit nem igazán hat meg, hogy kicsit folyik az orra. Hétvégén azért picit sikerült pihenni,ma pedig már Attila is itthon volt, így felváltva relaxáltunk. Egyébként láz, végtagfájdalom nincs, tehát nem a H1N1, de azért vége lehetne, mert kellemetlen. Igazából az zavar, hogy már egy ilyen gyenge náthavírus is így kiütött...jó, persze nem csoda a 34. héten. Hanga egyébként kicsit kevesebbet mocorog, de szerintem ez inkább már a helyhiány miatt van.
Hangus cuccait elkezdtem kimosni, a héten nagyjából befejezem, aztán össze kéne pakolni a kórházi táskámat is, de ehhez még jó pár hozzávalót be kell szerezni.
Csütörtökön lesz ultrahang, kicsit izgulok, hogy ezúttal mit talál ki az orvos, bevallom, az utóbbi pár alkalommal elég szorongva lépek be a vizsgálóba.
Eldöntöttük, a kislányunk neve Hanga lesz! Nekem ez a név már nagyon-nagyon régóta tetszik, de amikor kiderült, hogy érzéseim nem csalnak, s tényleg kiscsaj lesz a következő baba, valahogy úgy éreztem, ez a név nem passzol hozzá teljesen. Keresgéltünk, kutattunk, volt pár név-ötletem, de Attilának egyik sem tetszett, így maradtunk a Hangánál, ami talán nem is baj, már nem is érzem annyira, hogy nem illene hozzá ez a név. Barnabás is tudja már, s nagyon aranyoan mondja, hogy a kistesó neve Hanga. :-)
Múlt héten készen lett a szobája is. Íme:
Napfényben fotóztuk, a szinek így picit csalókák, pl a fal sárgább, mint itt a képen, a kanapé pedig narancsosabb, nem ennyire pirosas. Az ajtóból van fotózva, bal oldalon látszik a kiságy széle, s ami nincs benne, az a kiságy mellett álló pelenkázó komód. Szemben látszik az ablak, a fényáteresztő függöny virágmintás. Balra a szekrény és a polc, jobb oldalán az ablaknak a kihúzható kanapé. 100 cm széles, nem foglal sok helyet, szoptatni viszont tudok majd rajta, s még barni is mellém fér, ha oda szeretne ülni. Ha éjszaka sokat szopizna, ezt ki tudom húzni, rá tudok feküdni, sőt még a baba is mellém fér.
Az utóbbi időben Barnabás rengeteget fejlődött beszéd terén, szerintem (de más is mondja, pl a védőnő is, aki ugye nem elfogult) nagyon választékosan és szépen kommunikál, sokszor olyan szavakat is használ, hogy én csak csodálkozom, ezt hol hallhatta vagy hogyan jegyezhette meg.
Szép, összetett mondatokat használ, bár a szavak sorrendje még nem mindig megfelelő, de sebaj. :-)
Egyfolytában kérdez, általában ezek a kérdések a miért, a honnan, hová, ki, mi szavakkal kezdődnek. Néha már most elég nehéz neki válaszolni, mi lesz itt később....
Elkezdte kérdezgetni, hogy szabad e ezt agy azt csinálnia. Nagyon édes ilyenkor. Rákérdez arra is, hogy vajon ugyanazt szabad e anyának vagy a cicának, vagy valaki másnak csinálnia.
Írnom kéne a jobbnál-jobb, aranyosabbnál-aranyosabb kis beszólásait, mert hamar elfelejtem, meg is fogadtam, hogy ezentúl legalább egy fecnire felfirkantom, aztán majd lejegyzem ide. Van pár szó, amit már régóta nem jól használ, de makacsul ragaszkodik hozzá. Ilyen példul a macska farka. Nála az "farkája", már amikor birtokosesetet használ.
A napokban vacsora után 1 órával még kért egy túrós palacsintát, hoztam neki, de kiderült, csak a szeme (vagy inkább az agya) kívánta, mert nem kérte. Megkérdeztem Attilát, őt megeszi e, így is történt. Barni figyelte, majd boldogan megjegyezte:
"- Apa tényleg megette a vacsorámat!"
Másnap vacsinál cinkosan "rámkacsintott", s ezt mondta:
"-Vigyázz Anyu, Apu megeszi a vacsorádat." :-)
(Egyébként itt jegyzem meg, hogy mennyire nem szeretem, ha egy gyerek nem eszik, s azzal kezdik macerálni, hogy akkor majd XY megeszi előle az ételt. Mi ilyet soha nem szoktunk mondani épp ezért, de másoktól már hallotta. Egyébként teljesen felesleges is, legalábbis Barnabás esetében, ugyanis ha ő nem eszik meg valamit, akkot szívesen odaadja másnak, sőt, még ha eszik belőle, akkor is)
A következő pedig 4 db szilvásgombóc elfogyasztása után hangzott el:
-" Anya, mi lesz most velem?" s kétségbeesetten nézett rám, gondolom érezte, hogy kicsit túlzásba esett. :-)
Tegnap pedig először használta a halál fogalmát is. Sokat gondolkoztam, mit is mondjak, amikor látunk pl egy rovart holtan, végül úgy döntöttem, úgysem lenne túl sokáig jó magyarázat a "csak alszik", így próbáltam az ő szintjén ezt elmagyarázni. Azért maximálisan nem sikerült, mert tegnap egy összenyomott hangyát hozott oda nekem, mondta, hogy "sajnos szegény hangya meghalt", de azért egy fél perc múlva hozzátette, hogy vigyük el a doktornénihez meggyógyítani.
A héten viszonylag sok vendégünk volt, hétfőn és kedden találkoztunk Pannáékkal, akivel ugye a legnagyobb a szerelem és a barátság még mindig, ráadásul kb 5 percnyire lakunk egymástól, tehát elég gyakran játszanak együtt. Gyönyörűen kommunikálnak már egymással, megbeszélik, ki mit csináljon, felszólítják egymást különböző játékokra, cselekedetekre, minket anyukákat már figyelembe sem vesznek. :-)
Szerdán egy barátnőm jött a fél évvel fiatalabb kisfiával, ők is jól eljátszottak, bár Barni elég nyűgös volt, így sokszor kellett szétválasztani őket, s be kell valljam, ezúttal többnyire az én kisfiam kezdeményezte a verekedést. Elég rossz ezt megélni, főleg, hogy tőlünk ilyet soha nem láthat, s ő sem kapott soha pofont vagy egyéb fizikai megtorlást. Azért kellemetlen, de szerencsére az ismerős anyukák megértőek, s azért többnyire a másik fél részéről is történik egy, s más. :-) Persze tudom, ez természetes, remélem azért majd idővel már sokkal jobban meg tudják ezt szóban beszélni egymással, legalábbis én próbálgatom efelé terelgetni a dolgot. Azért nem vészes a dolog, nem kell megijedni. :-)
Pénteken kijött Boró és Emma, valamint Erzsi barátnőm. Rettenetesen örült barnabás. Imádja a kis unokatesóját, aki hiába "csak"16 hónapos, rettentő jól el tudnak játszani egymással, s ha egy pillanatra elveszti őt szem elől Barni, már kétségbeesetten keresi. :-) Erzsivel is nagy a szerelem, ahogy megérkezett, Barnikám beült az ölébe, s elkezdett csacsogni neki. Pedig ritkán találkoznak, de nagyon nagy az összhang. Ahogy Boróval is. A múltkor példul ahoyg megérkeztek, én már nem is kellettem, megfogta boró kezét, s húzta maga után játszani. Mentem volna utánuk, de megállított, s mondta, hogy "Anya ne jöjjön". :-)
Hétvégén pedig a fiú unokatesóinál voltunk, akiket szintén imád, a kert tele mindenféle szerszámmal, járgánnyal és egyéb fiús játékokkal, tehát maga a kánaán 3 kis pasinak. :-)
Mivel mostanában hétköznapokra kicsit kevesebb program jut amiatt, hogy már nagy pocakkal nehezebben mozgok, így próbáljuk igazán színessé tenni legalább a hétvégéket. Barnabás nagyon örül ezeknek a programoknak, már annak is, hogy ő is jön velünk kiválasztani és megvenni a kislány szobájába való ilyen-olyan kiegészítőket.
Most szombaton, ebéd után, a gyönyörű időre való tekintettel, hirtelen ötlettől vezérelve ellátogattunk oda, ahová már régóta tervezzük: A veresegyházi Medveparkba. Nagyon tetszett, főleg az, hogy épp megfelelő nagyságú volt Barnabás számára a bejárható terület. Szépen jött gyalog, futkosott, nézelődött, majd természetesen a végén a park előtt felállított kisvonaton játszottunk még közel annyit, amennyit a medve-nézegetéssel töltöttünk.
Mégis megörökítettem a tölcséres cicát. Barni egyébként nagyon gondoskodó betegápoló, egyfolytában eteni és itatni szerette volna a macsekot, emiatt néha például végigöntözte a lakáson a száraz-tápot, ahogy vitte szimbának az élelmet. A vízről már nem is beszélek.
A cicát viszont gyógyultnak nyílvánítottam, levettük róla a parabolát, s már kötés sincs a lábán, holnap mehet ki a kertbe is.
Mostanában újra tart nálunk a Kisvakond-láz. Tán hűséges olvasóink emlékeznek még rá, hogy körülbelül fél-egy évvel ezelőtt nagy Kisvakond (akkor még Bunyának hívta) lázban égtünk, folyton ezt a mesét szerette volna nézni. Nemrég újra kérte (pedig már hónapok óta nem néztük, azt hittem, el is felejtette), hogy ezt a mesét tegyük be nézni, s azóta megint lelkes rajongó.
Van egy plüss Kisvakondja is, mostanában ezzel kell mindenhova mennünk, s persze vele is alszik el.
Puszi a Kisvakond orrára:
Itt pedig Barni látható a Kisvakonddal és az alvó-babájával, akiket a délelőtti sétára is vinnünk kellett, olyan kétségbeesetten ragaszkodott hozzájuk:
Szombat délelőttre különleges programot terveztünk Barnabásnak: a nagy kedvencek, a mozdonyok jegyében telt ez a délelőtt. A Vasúttörténeti Parkban volt egy rendezvény, ahol rengetek régi gőzmozdonyt állítottak ki, sőt verseny is volt. Mozgalmas 2 órát töltöttünk el ott, apával felmásztak néhány gőzösre, figyeltük a versenyt, hallgattuk, hogy fújják ki a gőzt és hogyan sípolnak a vonatok, néztünk kis makettpályákat, rajta kis vonatokkal.
Ebédre felugrottunk a nagyihoz és a papihoz, de nem maradtunk túl sokáig, így is nagyon kimerültünk a délelőtti programtól. Erre a bizonyíték a következő kép:
A helyzet korántsem vészes. :-)
Szerencsére nekem csak másfél napig tartott a torokfájás, Barninak tán nem is volt, csak a rekedség, de már az is elmúlt (kopp-kopp-kopp), Attila nem kapta el, egyedül a macsek nincs még teljesen jól.
Múlt héten szorgalmasan jártunk vele kötözésre, majd pénteken varratszedésre, időközben sajnos fel kellett vennie a "parabolát" is, mert rendszeresen letépte a kötését. Ezt lelkileg nagyon rosszul viselte, egész nap Barni ágya alatt gubbasztott, s teljesen elvesztette a tájékozódó-képességét, a wc-re és az etetőtálkához is nekem kellett vinnem, mert mindennek nekiütközött. Szombaton elmentünk vonatokat nézni Barnbaással, majd Attila szüleihez, mire délután hazaértünk a cica lába a kötés alatt teljesen feldagadt. Gyorsan le a gézt, szerencsére kiderült, hogy csak túl erősen kötözte be az állatorvos, s elszorította a lábát, hamar helyrejött, de azért eléggé megijedtem. Azóta én kötözöm, ami tán jobb is, ugyanis pénteken megint nem sok hiányzott, hogy a doktornő és az asszisztense is véresen és megalázva kerüljenek ki Szimbával folytatott küzdelemből. Nekem hagyja a kötözést, bár azért csúnyán néz, én pedig szorgalmasan fertőtlenítek, krémezek, gézlapozok és pólyázok. :-) Barnabás természetesen mindezt kitüntetett figyelemmel kiséri, az állatorvoshoz imád menni, kommentálja, hogy épp mit csinálnak a cicával, s hogy a macska mit csinál. A pici lány odabent pedig igazán edzett lesz, szegényt eléggé sok megpróbáltatás éri mostanság rajtam keresztül.
Képekkel is szolgálunk, no nem a macsekról, mert megörökíteni nem szeretném, így is nagyon megalázottan érzi magát a "parabola" miatt, hanem Barnabásról készült néhány jó kis fotó a kislány új kanapéján. Egyébként el kell mondjam, a szoba nagyon jól alakul, hamarosan a függönyök is felkerülnek, valamint még szőnyeget kell beszereznünk, s nagyjából kész is vagyunk. Ekkor majd fotókat is mellékelek a szobáról.
Íme a csibész nagyfiú:
Csütörtökön voltam ultrahangon, a betöltöt 30. héten. Sajnos most nem volt teljesen elégedett az orvosom, mint eddig, ugyanis a baba mérete kicsit kisebb, mint ilyen korban az átlag. 3 hete, a 27. héten még minden rendben volt. Ez egyébként elég sok mindenből adódhat, az orvos először a pihenés hiányát okolta, amiben természetesen igaza is van. Mondta, hogy azért vagyok otthon, hogy pihenjek. Ekkor legszívesebben egy kis gúnyos kacajt ereszetettem volna meg, valamint egy napra bevontam volna Barnabással és a beteg macskával való foglalatosságba. :-) Felmerült bennem az a kép is, amikor egyik kezembe a 15 kg-os gyerek, másikban a 8 kilós beteg cica pihegett. No igen, tudom, ez nem jó de az adott helyzetben nem lehetett mit csinálni. Természetesen a dokinak is igaza van, elismerem, így most próbálom visszafogni magam, mert nagyon féltem a legkisebbet.
Az igazsághoz egyébként hozzátartozik, hogy szerintem részben feleslegesen ijesztett rám az orvos, ugyanis itthon összehasonlítottam a Pinduri méreteit az interneten található korának megfelelő átlagos méretekkel, s az öt adat közül (combcsont, fejméretek, mellkasátmérő) négy teljesen megfelelő, egyedül a haskörfogat kisebb, 26 cm helyett 24 cm. Ez olyan nagy baj lenne? Nem lehet, hogy csak vékonyabb a baba, vagy épp kipisilte a magzatvizet?
Beköszöntött az ősz. Ez leginkább azon látszik, hogy betegek lettünk.
Barnabás ugye már 2 hete rekedt, ami hol jobb, hol rosszabb, a gyerekorvos azt mondja, a kruppra való hajlamával is összefüggésben van, csak talán most már olyan idős, hogy az nem jön ki (reméljük valami durva vírusra sem), így most még nem kell gyógyszert szednie, várunk, hogy elmúljon.
Sajnos ma reggelre az én torkom is elkezdett fájni, szedek rá homeopátiás bogyót...és reménykedek. :-)
A macska kicsit jobban van, de például tegnap még nem tudott a lábára állni, ma már sántikált. Kötözésen voltunk ma is, gyógyulgat, pénteken veszik ki a varratokat. (Az állatorvost és az aszisztenst egyébként majdnem széttépte mérgében, ezen látszik, hogy már javul)
Attila tartja magát, maradjon is így!!!! :-)
Barnabás már egy hete rekedt, így az összes kisgyerekes programunkat kénytelenek voltunk lemondani (néha jobb a helyzet, mint pl hétvégén, ezért tudunk menni a búcsúba), ennek ellenére természetesen nem ültünk otthon, mert abból tragédia lett volna. Így a sok séta és járkálás után úgy gondoltam, csütörtökre nem szervezünk semmit, lesz egy nyugis napunk.
Ehhez képest reggel fél 8-kor csengett a telefonom, apu hívott, hogy a macsekunk most állított be hozzájuk vérző lábbal, amire már rá sem tud állni, orvoshoz kéne vinni. Attila már rég a munkahelye felé tartott, ráadásul ma kiszállásra mentek, így igénybe kellett vennem apu segítségét, akinek persze szintén volt feladata mára, de megbeszéltük, hogy eldob minket az állatorvoshoz, mi ott megvárjuk Szimbát, aztán majd valamikor értünk jön...gyorsan elkészülődtünk, s rohantunk vele az orvoshoz, mert tényleg nagyon rossz állapotban volt szegény, megint verekedett (ivartalanított kandúr). Barnabás eléggé kiakadt, amikor mondam neki, hogy mi lesz a programunk, egyből elkezdte mondogatni, hogy " Kérem a cicám, kérem a cicám!". Kicsit feldobta, hogy visszük az orvoshoz, ott bejött a kezelőbe is, de sajnos a cicának tényleg súlyosak voltak a sebei, így altatni kellett a további beavatkozásokhoz, s nekünk ki kellett mennünk a váróba. Itt megint eltőrt a mécses Barninál, nem akarta otthagyni Szimbát. Mivel fél óra alatt sikerült végezni, apu meg tudott várni minket, s haza is vitt. Szegény macseknek a bal hátsó lábát 8 öltéssel varrták össze, 2 naponta kell visszamennünk kötözésre, s persze megint antibiotikumkúra. Szerencsére a gyógyszert már fél kézzel beadom a cicának, gyakorlatlanul ehhez még 3 ember szükségeltetett. :-)
A nap hátralévő része elég rossz volt, Szimba rá se tudott állni a lábára, egész nap és éjszaka ott feküdt, ahová leraktam, se enni, se inni nem akart, késő este volt hajlandó némi folyadékot az ujjamról lenyalogatni.
(frissítés: péntek reggelre jobb lett a helyzet, már bicegve jár, s picit evett)
Ma lementünk Attila rokonaihoz, ahol búcsú volt. Rengeteg finom étel volt a rokonoknál, ami Barnit nem érdekelte, hiszen a búcsúban ott volt a rengeteg játék és körhinta, amit imád.
Kedvence természetesen a kis vonat volt, amit vezetett is, aztán utasként is kipróbálta. Inkább nem is számoltam, hány kört ment vele, csoda, hogy nem szédült le róla.
Azért mást is kipróbált.
A legvégén apával még a dodgemet is kipróbálta (2-szer), nagyon-nagyon tetszett neki!
A nagyitól természetesen vásárfiát is kapott, gondolom rendszeres olvasóinknak nem nehéz kitalálni, hogy mit. VONATOT. :-)
Magától érthetődő, hogy tanulmányoznunk kellett a baromfiudvart is, megetettük a tyúkokat, kakast, pulykákat. Barnabás egy cseppet sem tartott tőlük, teljesen természetes módon közlekedett köztük, s mindenképp simogatni szerette volna őket.
Bemutatkozás
Barnabásnak hívnak. 2007.04.12-én születtem 4140 grammal és 54 cm-rel. Alapvetően nagyon kiegyensúlyozott és társaságkedvelő gyerek vagyok, de emelett rendkívül akaratos és független is. A családban mindenki kényeztet és ez így van rendjén. :-) Remélem figyelemmel követitek mindennapjaimat, igyekszünk minél több képpel és érdekes történettel színesíteni!
Keresés
Utolsó kommentek
- HANGA, F.B. Dóri: Itt is hatalmas gratula a nem is ici-pici gyönyörűséghez! puszi... »- HANGA, samyke: Mi is gratulálunk a "szerencsés" kislányotokhoz, gyönyörű kis husibaba! :)))... »
- HANGA, kekezust: Először is gratulálunk, köszi, hogy tettél fel képet erről a... »
- 37. heti helyzetjelentés, Nika: Igen, jó nagy lett a végére a pocakom. :-) Csigamama,... »
- 37. heti helyzetjelentés, kekezust: Nem lehet könnyű levezényelni ezeket a heteket, de nagyon ügyesen... »
Legtöbb komment
- Születésnapi köszöntő (4)- Kék vagy rózsaszín? (4)
- Pinduri (3)
- Hanga, kórházi befektetés, lelkiállapotunk (3)
- 37. heti helyzetjelentés (3)
Archívum
- Jelen- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- Az összes »
Első másfél évem:
első másfél év képei és történeteiBlogot vezető barátaim
- Dávid- Emma
- Juli
- Luca
- Szonja
Egyéb
